|
|
|
|
|
Nó-maszkok
|
 |
A nó-színházban, amely a középkori japán szamuráj kultúrában fejlődött önálló drámai műfajjá, a színésznek soha sem volt szüksége az arcára, azt szerepei alatt mindig elfedte a maszk. A kórustagok és a zenészek mellett ugyanis, a hangsúlyozottan földi embert alakító "vándor" az egyetlen szereplő, aki soha sem visel maszkot.
A dráma jellegzetes alakjai egyrészt az egyszerű halandók, a falusi asszony vagy a favágó, halászlány vagy öregember, másrészt pedig istenek, szellemek, bosszúálló démonok vagy boszorkányok.
Fantasztikus plaszticitásukkal önálló műalkotások ezek a maszkok, de ugyanakkor gazdag inspirációforrást is jelentenek, akár a mai tömegkultúra számára is.
|
