|
|
|
|
|
Lészai István
|
 |
A fotóalany: az ember, az állat és a természet összes lénye nem elvontan, stilizálva, hanem a természetes környezetével való kapcsolata által válik érdekessé Lészai István fotóin.
„A fotózás olyan állapot, amikor (általában magányomban, az utcán, a természetben való barangolásaim során, egy kocsmaasztalnál, egy beszélgetés során vagy bárhol máshol) élményként élem meg azt, hogy kiragadok valamit a körülöttem levő valóságból. A fotógépem ott volt kézügyben, leküzdöttem a másokkal szembeni gátlásomat, közelebb mentem, felvettem a „kapcsolatot” a fotóalannyal (élő vagy élettelen) és...sikerült a kép. Mert nem minden kép sikerül, és a legtöbb pillanat nem tér vissza. Egy fél perc késés, néhány lépés és a kép, a pillanat elvész, és nehéz újra megtalálni. Nem gondolkodom üzenetek átadásán, és nincs különösebb mondanivalóm. Mégis, a sok pillanat idővel rendeződik, értelmet és tartalmat nyer, elgondolkodtat, örömöt szerez, vagy éppen elszomorít. ”
Lészai István Kolozsváron született, a fotózás alapismereteit fotós ismerőseitől tanulta. A kompozícióval és a színek világával kapcsolatos tapasztalatokat festőművész édesanyjától leste el. Számára a fotózás nem ambíció, nem feltűnési vágy és nem is műkedvelői megnyilvánulás, egyszerűen öröm.
|
